2.évad- 3.rész

Sziasztok!
 Elég nagy kihagyás után úgy döntöttem, hogy folytatom ezt a blogot. Ahogy rájöhettetek az előző bejegyzésemből képtelen vagyok itt befejezni Justin és Cathy történetét.
Nos a folytatásról nem ígérek semmit, de remélem, hogy majd szeretni fogjátok a továbbiakban ezt a történetet. Most ez véleményem szerint elég lapos rész lett, de azért remélem tetszeni fog. Mentségemre legyen, hogy az előző 3 hétben a "kedves" tanárok elárasztottak minket feleltetésekkel és dolgozatokkal. Kellőképpen kipurcantam és nagyon várom a téli szünetet. Gondolom ez nektek sincs másképp. A kövi részt még nem tudom mikor hozom. Előre is bocs, hogy ilyen rövid a rész..
Na de nem is húzom az időt, jó olvasást! Pusszanat!
Loren♥

3. rész

- Izgulsz, Kincsem?- hallottam meg Anya hangját a hátsó ülésről.

- Nem különösebben. Ismerem Scooter-t, elég jó fej, bár LA Reid-hez még nem volt szerencsém.

- Nagy arc egy ember!- nevetett fel Justin, miközben a zene ritmusára dobolt a kormányon egyik kezével.

- Bárcsak édesapád megélte volna ezt!- sóhajtott fel Anya elfátyolosodott tekintettel.

Apától örököltem a zene iránti tehetségem és a zene szeretetét is.

Emlékszem, körülbelül 5 éves lehettem, kint voltunk a házam mögötti udvaron. Apa leült a fűbe, elővette a gitárját és énekelni kezdett. Tisztán a szemem előtt van, minden egyes mozdulata. Anya ölében ültem és csillogó szemmel hallgattam erős, de mégis lágy hangját. Kiskoromban, mindig az ő hangja vitt át az álomvilágba. Minden este leült az ágyam szélére, és énekelt miközben simogatta a hajam. Soha életemben nem hallottam még csodálatosabb hangot. Úgy gondoltam, hogy az angyaloknak  a Mennyországban ilyen hangja lehet.Most már énekelhet az angyalokkal. Milyen csodás pillanatokat szerezhet ezzel Istennek.- éreztem, hogy elmosolyodok arra gondolva, hogy valószínűleg minden nap koncertet ad a mennybéli rajongótáborának.

Istenem, mennyire szeretett énekelni. Akárcsak rajzolni. Justin rákulcsolta az ujjait az enyémre és enyhén megszorította azt.

- Már megint sírok...- gondoltam magamban, letörölve egy könnycseppet, ami épp lefelé készült folyni az arcomon, de legalább most mosolyogva tettem. Nem a rossz emlékek fájdalma volt sírásom oka. Az apukámmal átélt boldog pillanatok könnycseppei voltak ezek.

Justin belökve az üvegajtót utat engedett Anyának és nekem. Mikor beléptünk a kicsinek nem mondható stúdióba Scooter fogadott minket.

- Örülök, hogy újra látlak, Cathy!- villantott rám egy 1000W-os mosolyt, majd megölelt.

- Én is örülök, Scoo.- mondtam mosolyogva.

- Mrs. Newstone-hoz van szerencsém?- fordult anyám felé, majd kezet csókolt neki.

- Ó, elég lesz a Marie-Lou is.- legyintett anya zavarában nevetve.

Nemsokára LA is megérkezett.Kedves embernek tűnt.

Megkért, hogy énekeljek neki valamit, csak az volt a gond, hogy nem volt gitárom. 

- Tessék.- nyújtotta oda nekem a gitárját Jus.

- Justin, ez balkezes gitár. Nem vagyok balkezes, nem tudok vele játszani.- húztam össze a szemöldököm.

- Ja, tényleg,- csapott a homlokára nevetve.

- Semmi gond, megoldjuk. Addig kölcsön vesszük Dan egyik gitárját, nem lesz gond belőle.- ment hátra Justin menedzsere, majd egy klassz barna akusztikus gitárral tért vissza. Az ölembe adta.

- Natasha Bedingfield: Neon Lights jó lesz?- kérdeztem ujjaimat a megfelelő akkordokra helyezve és belekezdtem a dalba. Hangom betöltötte a stúdiót. Éreztem, hogy kezdek felszabadulni. Ahogy énekeltem, egyre jobban elöntött egy bizonyos adrenalin. Élveztem és imádtam.

Mikor befejeztem, a kis hallgatóságom hatalmas tapsban tört ki.

- Csodálatos hangod van. Különleges és szerintem sztár kinézeted van. Határozottan állíthatom, hogy szívesen látnám a CD-det a boltok polcain.- szólalt meg először LA.

- Egyet kell, hogy értsek: Eladható vagy. A hangod, az arcod, minden tökéletes.- mondta Scoo mielőtt belemártotta volna Doritos chipsét egy kis chili szószba.

- Köszönöm mindkettőtöknek.- mosolyogtam.- De mi van, ha mindenki csak azt látja, majd, hog azért vagyok híres, mert Justin Bieber barátnője vagyok?- sóhajtottam fel.

A stúdióra kínos csend telepedett. Mindenki azon agyalt, hogy mit mondhatna.

- Meg kell látniuk benned, hogy tehetséges vagy, mert az vagy. Nem egy olyan sztár-barátnő, aki a másik csillogását kihasználva akar felmászni, arra a bizonyos létrára.- mondta LA sok percnyi hallgatás után.- Emiatt ne aggódj.- tette még hozzá.

- Jaj, Kincsem, annyira gyönyörűen énekelsz!- dicsért meg Anya, majd felállt és megölelt.

- Remélem azért nem szeretnél lepipálni.- vigyorodott el Justin, mjd egy puszit nyomott z arcomra.

- Na, akkor mi most elrendezzük a szerződést. Fiatalok, ti nyugodtan lmehttek, töltsétek együtt a délutánt.- mondta Scooter köszönésképp.

Hát oké.

- Na, mit csináljunk.- kérdezte Justin a telefonját nyomkodva.

- Nekem mindegy.- rántottam meg a vállam.

- Van egy jó ötletem.- pattant fel hirtelen Justin és maga után húzott.

Újra itt♥

Sziasztok!

Tudom már régóta szünetel a blog, de azon gondolkodtam, hogy folytathatnám, hiszen imádtam Cathy karakterét, Justinéról nem is beszélve. Szóval nyomjatok pipát, vagy komizzatok, ha szeretnétek folytatást. Kiváncsi vagyok és bevallom izgulok is. Ez volt életem első blogja és tök jó úgy folytatni, hogy most már van némi író tapasztalat mögöttem. Még pontosan nem tudom mikor lsz kövi rész, de hamarosan várható!♥

Pusszantás: Loren♥

2.évad- 2.rész

2.rész

Anya teljesen le volt sápadva, azt hittem mindjárt elájul.

- Mrs. Newstone figyeljen, mi nem..-vakargatta Justin kellemetlenül a tarkóját. Hát igen, ez valóban elég kínos helyzet volt.

- Légyszíves ezt máskor a hálószobában.- mondta anya.

- Mrs. Newstone, többet nem fordul elö.Azt hiszem most már mennem kéne.- tette zsebre a kezét Justin.- A héten találkozunk.- fordult felém.

- Jó majd hívlak!- mosolyogtam és mikor hozzám hajolt, hogy megcsókoljon gyorsan adtam egy puszit az arcára.

- Oké.- nézett rám értetlenül összehúzott szemöldökkel.- Viszlát Mrs. Newstone!- intett anyának majd kiment az ajtón.

Gondterhelt arckifejezéssel ültem le az asztalhoz.

A délután további részében igyekeztünk úgy tenni mintha nem is történt volna semmi.

Megállapítottuk, hogy a szoba sokkal hangulatosabb lett így, hogy nem unalmas fehér.

Aztán amikor vacsoráztunk anya berobbant a nagyszerü kérdésével:

- Voltatok már együtt?- kérdezte teljes nyugodtsággal a hangjában miközben felszúrt egy rántott hús szeletet a villájára.

Először azt sem tudtam kiröl vagy miröl beszél. Látván értetlenségemet mégegyszer feltette a kérdést csak másképp:

- Szűz vagy még, kislányom?

- Anya, igen az vagyok! Nem vagyok bolond, hogy azonnal az ágyába ugrok. Igen, nagyon nagyon szeretem és szinte az egész életemet ö változtatta meg, de még nem állok készen és ezt ö is tudja.

Várni fog, Anya. Tudom.

- Ne haragudj, hogy annyira kiakadtam, csak akkor döbbentem rá, hogy az én kicsi lányom felnött növé válik.- szipogta.

- Ó, Anya most miért sírsz? Ne sírj! Mindig a te Cathy-d maradok, a kislányod. Akivel átvészelted Apa betegségét és elvesztését. Akit még akkor is szerettél amikor szinte 6 évig elviselhetetlen volt. És aki mindig itt lesz neked, akármikor szükséged lesz rá. Aki mostantól majd jó lányod lesz és majd mondhatja, hogy megérdemli, hogy az anyukája legyél.- mondtam a végén már én is szipogva.

- Kicsim, akármilyen voltál mindig szerettelek és mindig tudtam, hogy egy nap minden jobb lesz. Mindig megérdemelted, hogy az anyád legyek. Na, gyere ide Kincsem!- mondta és átölelt. Egymás nyakában zokogtunk, most jöttek elö a fájdalmak, a sok év sérülései. Most jöttünk rá, hogy mennyire sokat jelentünk egymásnak. Anyának nagy szüksége lett volna rám, hogy feltudja dolgozni Apa elvesztését. De most itt vagyunk és számíthatunk egymásra.

~*~

Kézen fogva mentünk Chicago utcáin. Eléggé sok lány követett minket, de Justin-t nem zavarta és engem sem különösebben. Jus és én is adtam nekik autogramot. (Meg is lepődtem, hogy tőlem egyátalán kértek.) Biebs valóban nagyon édesen viselkedik a rajongóival, mintha a családja, közvetlen barátai lennének. Az egyik lányt meg is kellett vigasztalni, mert annyira felzaklatta a tény, hogy látta imádottját. Hát nem mondom eléggé megriasztott, hogy annyira sírt.

- Akkor irány Los Angeles!- szálltunk be az autóba.

- Nagyon édesek a rajongóid!- mondtam.

- Tudom, imádom őket.-mosolygott.

Az út eléggé kellemes volt, bár csak úgy lehetett túl élni, hogy letekertük az ablakokat. Könyökölve néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Los Angelesben jellegzetes, hogy az utat hatalmas pálmafák szegélyezik és égszínkék vízű, aranyhomokos tengerpartok hívogatják az arra járókat. Persze Los Angeles sem arról szól, hogy mindenhol jó a megélhetés. Itt is vannak gettók, ahol sajnos elég sanyarú az élet.

Persze, mi a gazdagabb területre mentünk. Pontosabban Justin egyik kis stúdiójába, ami egy mellékutcában található.

- Szállj ki, addig én leparkolok, de várj meg.- nézett rám Justin.

- Oké.- szálltam ki.

 Elég messzire ment. Csak vártam...vártam..vártam. Vagy fél órán át. Egyszer meg is csörgettem, de semmi.

Aztán elhatároztam, hogy bemegyek az épületbe.

Scooter már ott volt.

- Szia!- köszönt, mikor beléptem.

- Heló!- viszonoztam a köszönést.

- Hát, Justin-t hol hagytad?

- Még leparkol azt mondta.

- Jól, van, talán akkor ha szeretnéd el is kezdhetjük.

~*~

A stúdió egyik eldugott részénél gitározgattam, amikor az ajtón Justin rontott be.

- Hol van Cathy?-kérdezte idegesen.

- Hátul gitározik. Mi a baj, Justin?- hallottam menedzsere hangját.

- Cath, miért nem szóltál, hogy bejöttél?- állt meg előttem.

- Mert te meg fél órára úgy eltűntél, mint a sicc.-néztem a szemébe.

- Volt egy kis dolgom.- mondta lesütött szemmel.

Végre felvettük életem első dalát. Én magam írtam. Nem nagyképűségből mondom, de szerintem elég jó lett. Abban maradtunk, hogy a lemezszerződésről a jövőhéten fogunk beszélni, mert még ugye nem töltöttem be a 18-at és Anyu is kell hozzá. Annyira izgalmas és szerintem jó döntés volt, mikor belevágtam az éneklésbe. Imádom. Gyakran gitároztam és videókat töltöttem fel csatornámra. Csekély számú rajongóimnak, akik a modell karrierem lépéseit követték nőtt a száma. Akadtak olyanok is, akik azt mondták, hgy csak azért járok Justin-nal, mert által akarok híres lenni. Ezek a megnyilvánulások eleinte eléggé rosszul érintettek, de már tudtam kezelni a helyzetet és elfogadni, hogy bizony nem szerethet mindenki.

Hogy, hogyan vált a felvágott nyelvű Chicago-i lányból egy kissé érzékeny lelkű már-már szinte felnőtt nő? Látjátok, ezt magam sem tudom. Talán a küzdelem alakított ilyenné, a másokkal való túl sok összetűzés. Hogy 17 évesen elfáradjak és végül egy fiú (Nem is akármilyen fiú!!!;)) hatására visszatérjek a jó irányba.

Persze drága barátnőmről, Nessie-ről sem feledkeztem el. Igyekeztünk mindennap beszélni, ami az idő eltolódás miatt nem sokszor volt megvalósítható. De még is hol az egyikünk, hol a másikunk volt teljesen álmos, mégis jókat tudtunk nevetni.

Sziasztok!

Tudom, hogy ez egy totálisan összecsapott, unalmas rész lett, de most ennyi telt tőlem. Igazából ihletem sem volt. Arra gondoltam, hogy egy darabig kicsit szüneteltetem a blogot, mert nem hiszem, hogy sok mindenkit érdekelne. Ha szeretnél társíró lenni, írj Twitteren privátba (@dakingbiebss) vagy az e-mail címemre (borosif@freemail.hu) Bocsi, csak valamiért (nem tudom, az okát) mostanában szétszórt vagyok és ihlet sem nagyon jön ehhez a bloghoz. Mindegy, mindannyiótokat akik olvassák ezt a blogok nagyon szeretlek!!! (L)

Sok-sok puszi (Sikeres suli kezdést kívánok!): Loren♥

 

Kövi rész...

Sziasztok!♥

Nem hoztam új részt és nem is tudom, hogy mikor fogom hozni. Haza jöttek nyárra nagynénémék Angliából és minél több időt szeretnék velük tölteni, mert nem gyakran látogatnak haza. :// Légyszi értsétek ezt meg, a részt még sztem a héten megírom, de nem tudom mikor tudom feltenni. Tényleg nagyon sajnálom meg minden. :c Remélem nem haragszotok nagyon.
Puszi: Loren♥

Dííííj ^.^♥

Sziasztok!

Megkaptam a Cseresznyevirág I. díját, nagyon köszönöm: http://justinlovejeni.blogspot.co.uk/

Szabályok:
1.Írj 10 dolgot magadról.
2.Válaszolj a kérdésekre.
3.Tegyél fel 10 kérdést.
4.Küld tovább 10 embernek.

 10 dolog magamról: 

1. Imádom Justin-t.
2. 2009 óta vagyok Belieber.
3. 17 leszek szeptemberben.
4. kedvenc színész-énekesnőm Selena Gomez.
5. Szeretem az állatokat.
6. Szeretnék majd újságíró lenni,
7. Falom a könyveket.
8. Kedvenc állatom a delfin.
9. Szeretem kisminkelni magam.
10. I ♥ England.


Válasz 10 kérdésre:

1. Olvasod a blogom?

 Nem igazán, de majd benézek :)
  2. Kedvenc külföldi színész?

 Szeretem Adam Sandler filmjeit :))

3. Kivel találkoznál szívesen?

Ha híresség akkor, Justin és Sel.

4. Melyik nélkül vagy meg tovább: Tv vagy internet?

Tv

5. Van testvéred?

Igen, egy ikertesóm van (nem ugyanúgy nézünk ki) és egy öcsém



6. Mit csinálsz ha unatkozol?

Zene minden mennyiségben.

7. Kedvenc dalod ( bárkitől )?

Most épp Selena Stars Dance című albumának összes dala. Képtelen vagyok választani.

8. Kedvenc állat?

Delfin. :)

9. Mit csinálsz ha szomorú vagy?

Zenét hallgatok vagy olvasok.

10. Szeretsz táncolni?

Igen, de ha tudnék is az még jobb lenne :D

Kérdéseim: 

1. Mióta írsz blogot?
2. Szereted a fagyit?
3. Van olyan híresség akire felnézel? Ha igen, miért?
4. Kedvenc étel?
5. Kedvenc ország, ahol még nem voltál és szívesen meglátogatnád?
6. Kedvenc színésznő?
7. Sportolsz?
8. Milyen érzések vannak benned, mikor írsz?
9. Olvasod valmelyik blogomat?
10. Beszélsz idegennyelvet?

Akiknek küldöm:
 
 http://justinegyfasz.blogspot.hu/

http://justinandkimforever.blogspot.hu/

http://tengerpart-1d.blogspot.hu/

http://www.you-worth-it.blogspot.hu/

http://www.behappywith-him.blogspot.hu/

 http://lovestrorywithmeandmycousin.blogspot.hu/

 http://bynightonewaybydayanother.blogspot.hu/

http://crazyfamilyandlife.blogspot.hu/

 http://ashleyandnicolebestfriend.blogspot.hu/

http://serenaandjustin.blogspot.hu/

2.évad- 1.rész

1.rész

Két hónapot töltöttem Angliában. Nehéz volt eléggé a búcsúzás, mindenki a szívemhez nőtt a hónapok alatt.
Margaret eléggé el volt keseredve, hogy elmegyek, azt mondta, hogy már szinte a lányának tekintett. Meg mondom az igazat, nekem is olyan volt, mintha ö lett volna a pót anyukám. Mr. Wilson és Caroline rámparancsoltak, hogy attól még, hogy alapból olaszt tanulok ne felejtsek el franciául sem. Pierre-nek megígértem, hogy néha-néha táncra perdülök majd.
Marissa-val megegyeztünk, hogy levelezni fogunk. (Természetesen olaszul, még mindig gyengéje az angol.) Az 1D-s srácok is kérték, hogy ne feledkezzem meg róluk sem. Már hogy is felejteném el őket. Idő közben nagyon jóban lettem mind az öt taggal, jó fejek.
Roger ragaszkodott hozzá, hogy kivihessen a reptérre. Kíséretnek jött velünk Nessie és természetesen Justin. Nessie elsírta magát mikor a búcsúzkodásra került sor. Elmagyaráztam neki, hogy attól még, hogy vissza megyek Amerikába tartjuk a kapcsolatot, mindennap webkamozunk és a távolság ellenére legjobb barátok maradunk. Azért én is könnyeztem. Roger is megölelt és azt mondta, hogy megtiszteltetés volt engem furikázni. Jaj, azt el is felejtettem, mondani, hogy Annelise becsomagolt nekem egy csomó kaját a hosszú repülőútra, hogy éhen ne haljak. Justin-tól volt a legnehezebb elbúcsúznom. Akkor jöttem rá igazán, hogy milyen sokat jelent nekem ez a fiú. Neki köszönhetem, hogy megláttam ki is vagyok én igazából. Elég szolidak voltunk, csak egy szájra puszi és ölelés ennyi. Nem kellett ide nyálas szöveg meg 'Ígérd meg, hogy nem csalsz meg!'-hez hasonló mondatok. Ezt az angliai részét a kapcsolatunknak ilyen egyszerűen kellett lezárnunk.
És most jön az a rész, amit még mindig képtelen vagyok felfogni!!! Tudjátok ki ült mellettem a repülőn?! Wá, igen, Joe Jonas! Uramisten, és ö szólított meg, nem pedig fordítva! Majdnem eldobtam az agyamat. Soha nem hittem volna, hogy az egykori JB ( Jonas Brothers ) frontembere fapados járaton utazik és hogy ennyire közvetlen. Sokat beszélgettünk és közös képet is csináltunk. Rögtön el is küldtem életem legjobb képét Justin-nak. Úgy vigyorogtam ott Joe mellett, mint valami hülye gyerek. Justin vissza is írt, hogy: "Nagyon elbűvölőek vagytok, de azért okosan! Mondd meg neki, hogy az én csajom vagy! ;) xx "
Nem bírtam ki, hogy ne írjak vissza:
" Hoppá, valaki itt féltékeny! :D Már megmondtam neki és ne aggódj, én mindig okos vagyok! ;) Ui.: Hiányzol :c "
J.: " Valamit nem felejtettél el odaírni a végére? :D "
Én: " Ömm...szeretlek?!
J.: Én is így gondoltam :D Én is szeretlek Shawty és nekem is hiányzol! <3 xx "
Elbeszélgettem Juju-val is közben. Mikor végre valahára leszállt a gépünk és Joe befalta a fél élelem ellátásomat, anyát pillantottam meg a terminálban. Úgy ölelt magához, mintha vagy 1 éve nem látott volna. Könnyes volt a szeme.
- Anya, te sírsz?
- Kicsim, olyan más lettél, megítélve az utóbbi telefon beszélgetésből és Margaret is mesélt. El sem tudod képzelni mennyire büszke vagyok rád és hogy mennyire hiányoztál!
- Te is nekem, anyu. Szeretlek!- szorítottam magamhoz.- Olyan sok minden megváltozott ezen a nyáron!
- Majd mesélj, és ha nem bánod bemutathatnád majd nekem Justin-t is!- mosolygott.
- Még szép! Bieber nagyszerű srác, azt hiszem ö a legjobb dolog, ami valaha történt velem.-mosolyogtam, majd észre vettem a fotósokat.- Anya, menjünk haza otthon mindent elmesélek!- karoltam át a vállát és elindultunk a parkoló irányába. 

                     

~*~

- Kicsim segítenél?- kérdezte anya, mikor épp lefele ballagtam a lépcsőn.
- Persze.-mondtam és kivettem a kezéből  a festékes vödröt.- Ez minek?- néztem rá kérdőn.
- Arra gondoltam, hogy átfesthetnénk a nappalit, olyan hangulatlan fehér.
- Há oké.
- Áthívhatnád Justin-t is is, szükségünk lesz két erős férfi kézre a bútorok miatt.
Fel is hívtam Justin-t. Kicsit bűntudatot éreztem, hogy ide ráncigálom azon a napon, mikor nincs a stúdióban és próbálna kicsit lazítani.
- Azt mondta szívesen eljön! Nekem most el kell mennem fotózásra nemsokára itthon leszek. - nyomtam egy gyors puszit anya arcára.
- Rendben kicsim, vigyázz magadra!
- Oké, te is!- intettem.
                        

~*~

Amióta haza jöttem eléggé jól fut a modell-karrierem. Kaptam egy állást a Glamour magazinnál ês ugyanúgy benne vagyok Natalie modell ügynökségében, csak Chicago-ban. El is felejtettem mondani, hogy a haza térésem óta már majdnem egy hónapja vagyok itthon. Szóval Justin-nal már majdnem két hónapja vagyunk együtt. Nem sok szabadideje van egyikőnknek sem a munkánk miatt, de az a kevés szabadnapunk is amink van próbáljuk együtt tölteni. Persze neki is kell a családjára is időt szakítani, ahogy nekem is. Ami, anyát illeti nagyon kedveli Justin-t. Szerinte teljesen kiegészítjük egymást. Ezt én is így gondolom. Persze, mikor elmegy koncertezni meg ilyenek, rám tör a szomorúság, hogy simán találhat szebbet, jobbat viccesebbet Nálam. Viszont, mikor együtt vagyunk, az semmivel nem érhet fel. Olyan édes, hogy szavakba sem tudom önteni. Múltkor is elintézte Scooter-rel együtt, hogy LA Reid is meghallgathasson. Pár hét múlva, lehet hogy aláírok egy lemez szerződést az Island Def Jam Music Group-nál. Annyira izgalmas, bár attól félek, hogy sokan csak azért kedvelnek, mert Justin a pasim, bár igen, mindig akadnak olyanok, akik nem tudják elfogadni, hogy együtt vagyunk, és nem csak a Belieber-ök között. Persze kapok nagyon édes leveleket is, és már kezd kialakulni a rajongó táborom. Egyenlőre még nem tudom, hogy a zene vagy a modellkedés mellett állapodok-e meg, még csak nyitogatom a szárnyaimat, hogy melyik tetszene jobban. Lehet, hogy egy nap majd filmekben is fogok szerepelni. Ki tudja?! :)

- Jajj, ne haragudj!- mondtam, mikor nagy gondolkodásomba majdnem neki mentem egy lánynak.

- Semmi gond! Cathy?!- tolta fel a napszemüveget a fejére.

- Demiii!- ismertem fel.

- Megiszunk valamit? Még van egy kis időm.

- Ó, persze.

- Na és, hogy kerülsz Chicago-ba?- kérdeztem miután kihozták a rendelésünket.

- El kell itt intéznem valamit! Na és Te hogy vagy? Hogy megy a modellkedés.

- Jól vagyok, köszi. Ó, nagyon szeretem.

- Remélem, azért kacsingatsz az éneklés felé is, mert elég jól megy!

- Hát igen, megyeget. Lassan, de biztosan.-mosolyogtam.

- Justin-nal mi a helyzet?

- Megvagyunk, minden rendben.

Annyira elbeszélgettünk, hogy észre sem vettük, hogy mennyire szalad az idő.

- Ohh, mennem kell, ne haragudj!- nézett az órájára Demi.

- Nem gond, nekem is mennem kell. Anya festeni szeretne.

Elbúcsúztunk egymástól és elindultam haza.

Otthon már vártak rám anyáék. Justin épp palacsintával tömte a fejét.

- Kicsit megéhezett.- mosolyodott el anya.

- Hát, azt látom!- nevettem el magam.

- Nagyon jó ez az áfonyás palacsinta, anyukád tudja mi a jó.- mondta artikulátlanul, teli szájjal. Na igen, fúúj.

- Előbb inkább nyeld le!- mosolyogtam mellé érve.

- Na és milyen volt a meló?- kérdezett az ölébe húzva engem.

- Hmmm...elment.

- Hiányoztam, mi?- kérdezte vigyorogva.

- Jaj, el sem hiszed mennyire! Minden egyes másodpercben rádgondolok.

- Tudom.- suttogta és megcsókolta a nyakamat.

- Öhhh...ne anya előtt!- suttogtam és elhúzódtam Tőle.

- Itt sincs!- mondta Justin nevetve.

Természetesen anyu szokásához híven elkezdett redezkedni, egyedül akarta elhúzni a kanapét.

- Jaj, ne anya kijön a sérved!- mondtam és Biebs-el a segítségére siettünk.

A következő egy órában festettünk. Mindenki tiszta festék volt. Szép napsárga lett a szoba, így már tényleg vidámabb. Justin össze festékezte az egyik kedvenc pólómat. Habár, annak már mindegy, ki is nyúlt meg a színe is ki van fakulva.

- Gyerekek, én elmentem veszek egy kis kínait! Félóra és itt vagyok. Vigyázzatok a házra!- parncsolt ránk, anya majd kilépett az ajtón. Természetesen átöltözött és nem festékes pólóban ment el.

- Anyud nagyon jó fej, bírom.- huppant le mellém a kanapéra Justin átkarolva a vállam.

- Igen az, én is nagyon szeretem és örülök, hogy megváltoztam.- húzódtam hozzá közelebb.

- Én is.- mondta és megsimította az arcomat.

- Akkor jó.- mondtam és csókot leheltem a szájára. Nem engedett el, vadul beletúrt a hajamba, amitől szétnyílt a szám utat engedve neki. Lehámozta rólam a pólót, már nagyon belemerültünk a csókolózásba. Amikor anya lépett be a lakásba.

- Itt is vagyok, gye...- ahogy felénk nézett elakadt a szava. Ki tudja, mit gondolt?! Pedig szinte nem is történt semmi.

- Ööö..anya, figyelj ez nem az aminek látszik!- motyogtam mgamra ráncigálva a pólót és elhúzva a számat Justinra néztem.

Sziasztok!

Szidjatok nyugodtan, szerintem nem lett valami hosszú a rész és ezért bocsánatot is kérek! Időközben, kb. a felénél a bloggeremnek is volt valami baja, úgyhogy csak ma tudtam befejezni. Remélem azért tetszik! :)

Nagyon szeretném ha összegyűlne minimum 3 komi és 5 pipa. Akkor hoznám a következőt. Jó pihenést kívánok továbbra is! 

Puszi: Loren♥

22.rész

22.rész

Ideges voltam. Miért kell mindent elrontaniuk? Mit ér az erőszakosság, a bunkóság és a verekedés? Egy rohadt kép miatt, az Isten szerelmére!!! Biztos, hogy tisztességes munka. Igen, tudom, hogy Justin híres, nem is kicsit, de azért az már sok, hogy magánéletet sem hagynak neki! Úgy kezelik, mintha az élete kiteregetett kártyalap lenne, amibe bárki bele leshet.
Már azt hittem, hogy idegességemben, eltöröm valamelyik ujjamat annyira ropogtattam.
Alig járunk, alig vallottam be, hogy szeretem erre bajba kerül. Mondhatnánk, hogy a "szerencse" velem jár.
Elgondolkodtam, hogyha továbbra is Justin barátnője szeretnék maradni, (már pedig ez a szándékom) akkor muszáj lesz megszoknom a vele járó dolgokat. Amibe, bár már akkor belecsöppentem, amikor barátok voltunk. Eszemben sem lenne ilyen "piti" dolog miatt csak úgy eldobnom magamtól. Szerintem nagyon hálás lehetek, neki hiszen ö változtatott meg, kinyitotta a szemem. A bunkó viselkedés nem ér semmit, kár hogy én éveken át az voltam.
Jus lépett be a szobába.
- Hát már meg is jöttél?- kérdeztem felállva az ágyról.
- Cath, én mondtam, hogy minden rendben lesz és nem zárnak dutyiba. Figyelj, amíg én itt vagyok neked mindent megoldunk. Meg fogunk küzdeni a sajtóval, a paparazzikkal, az utálókkal. Jobban szeretlek, mint gondolnád, jobban beléd estem, mint hittem volna. Te egy csodálatos lány vagy. Tudom, hogy még a kapcsolatunk elején vagyunk, de kijelenthem, hogy szeretlek és Téged senki és semmi nem pótolhat számomra. Már az első pillanatban megtetszettél. Főleg az, hogy nem engedtél magadhoz közel. Imádlak baby!- mondta mosolyogva.
*Lehet, hogyha a régi Cathy ezt hallja elröhögi magát. Az új Cath-nek, azonban könnyeket csaltak a szemébe ezek a szavak. Gondoltátok volna, hogy valaha ez a lány szeretni fogja Justin-t?*
- Ohhh..Justin!- húztam magamhoz közel és éreztem, hogy arcomon legördül egy kósza könnycsepp.
- Ne sírj, mindent túl fogunk élni együtt, hidd el!-suttogta ajkaimba majd megcsókolt.

Sziasztok! :)

Tudom, hogy elég rövid rész lett meg minden, de ez egy ilyen lezáró rész lett volna.
Azt szeretném tudni, hogy szeretnétek-e második évadot, hogy Cathy Chicagoi életét is megismerjétek a haza térés után, vagy hagyjam abba.
Rengeteg ötlet van még a tarsolyomban, szóval a másik blogom ugyanúgy menni fog. Valamint elkezdtem.egy másik JB-fanfiction-t is, aminek a 'Just you know me' címet adtam. Remélhetőleg a jövő hét felé feltudom rakni a bevezetöt! :)
Szóval srácok tudassátok velem, hogy akarjátok-e követni tovább a Cathy-Justin páros kapcsolatát!
Puszi: Loren